A két legelterjedtebb légzőszervi megbetegedés az asztma és a COPD. A világon a WHO adatai alapján mintegy 300 millió asztmás (40 millió EU, 23 millió USA) és 210 millió COPD beteg (40 millió EU, 25 millió USA) él. Magyarországon az asztma 160.000 embert, míg a COPD 200.000 embert érint, számuk a tüdőgyógyászati rendszer nyilvántartási adatai alapján (Korányi évkönyv) évről-évre növekszik. A betegek a gyógyszeres terápiájuk során leggyakrabban valamilyen inhalációs készítmény használnak, tekintettel arra, hogy ezzel célzottan lehet elérni a tüdő megfelelő területeit.

Annak ellenére, hogy az inhalációs terápiák mára igen széles körben elérhetőek mégis az asztmás betegek körülbelül fele nem megfelelően kontrollált. A COPD-s betegek esetében nagyon magas a mortalitás, rossz az életminőség, és igen komoly terhet rónak a betegre és egészségügyre a periodikusan megjelenő állapotromlások (exacerbációk). Az exacerbációk számának növekedése, melynek egyik oka lehet a gyógyszer nem vagy nem megfelelő használata, szoros összefüggésben van a halálozással. A gyakran exacerbáló betegek túlélési ideje (valószínűségi alapon) nem haladja meg a rákos betegek túlélését! Az újabb és újabb gyógyszeres terápiák bővülésével a fenti kimenetelek alig javulnak, aminek leginkább az az oka, hogy a betegek együttműködése és helyes gyógyszerhasználata igen gyenge.

A GINA (globális asztma protokoll) szerint a betegek több mint fele nem az orvos utasításainak megfelelően használja a felírt készítményeket. Amennyiben javítjuk a beteg hozzáállását, valamint transzparensé tesszük a gyógyszerfelhasználást, javul a betegadherencia, ami szignifikánsan javítja ezen betegek állapotát anélkül, hogy újabb gyógyszeres terápiát kellene adni számukra.

Mivel a technológia mára már lehetőséget nyújthat a használat korrekt követésére, ezért reális és fontos célnak tartjuk egy olyan eszköz kifejlesztését, amely az inhalációs eszköz használatát követhetővé teszi. Így a beteg állapotát a gyógyszerhasználat pontosan ismert szintje alapján ítélheti meg mind a beteg, mind pedig az orvos.

Amennyiben követni tudjuk a beteg használati szintjét a következő fontos célkitűzés, hogy az eszköz trenírozza az időben megfelelő használatot és segítse, valamint folyamatosan javítsa a helyes kivitelezést, mely által a terápiás effektus hatásfoka tovább javítható.

A fenti célkitűzések elérése esetén a beteg jobb minőségben, egyre inkább az elvárt időben fogja használni eszközét, melyet a beteg orvosa távoli eléréssel folyamatosan monitorozhat.

Továbbá fontos pont az eszközök helyes használata, melyet eszközeink szintén fejlesztenének. Ezáltal segítséget tudnánk nyújtani az amúgy is jelentősen túlterhelt az asztmás és COPD-s betege ellátásában aktívan résztvevő családorvosoknak, szakorvosoknak és nővéreknek. Mindezt standardizált ellenőrizhető körülmények között betegre szabva. A túlterheltségre vonatkozóan az elmúlt évben felmérést is végeztünk az ellátó rendszerben, amely megdöbbentő módon mutatja, hogy milyen kevés idő jut a betegekre és ezáltal a helyes eszközhasználat megtanítására. (nemzetközi lapban publikálva).

A projekt célja egy olyan inhalációs beviteli eszköz és a hozzá kapcsolódó mobil alkalmazás kifejlesztése, amely valós időben naplózza az inhalátor készítmény használatának időpontjait, továbbá egy speciális mikrofonnal méri a beteg által a gyógyszer aktiválásának pillanatában kifejtett szívóerőt és légzésteljesítményt, és automatikusan adagolja a gyógyszert. A készülék az adatokat átküldi a hozzá rendelt mobileszközre (telefon, tablet), amelyen azok idősorok és grafikonok formájában megjeleníthetők.

Az adatok emellett a mobil kommunikációs eszközről egy szerveren is tárolásra kerülnek. A szerveren tárolt adatok és az azokból készült jelentések webes felületen keresztül elérhetők az orvos, a beteg és más érdekelt felek számára (az adatvédelem megfelelő biztosítása mellett).